Nem olyan régen úgy döntöttem, hogy a karrierutam, a motivációm és a fizetésem is azt igényli, hogy egy új munkahely után nézzek. Nagyon szerettem az előző helyemen a közeget, a munkatársakat és a környezetet, ahol dolgoztunk, de egyáltalán nem tudtam már a vállalatpolitikával, a vállalati küldetéssel azonosulni, alábbhagyott a lelkesedésem az itt eltöltött öt év alatt, és ahhoz, hogy a ranglétrán is új szintre tudjak lépni szükséges volt a váltás. Kerestem tehát egy új helyet magam számára, és hála a jó égnek, a többkörös interjúk során is sikerült végig haladnom, és végül felvettek a kívánt területre.
Belépéskor a közeg hasonlóan nagyon kellemesnek bizonyult az előző munkahelyemhez, és megmondom őszintén, hogy meg is nyugodtam, mert ez számomra nagyon fontos volt. Az ember a munkahelyén tölti el az idejének és így életének tetemes részét, és koránt sem mindegy, hogy ezt hol és milyen körülmények között teszi. Ilyen szempontból azt mondhatom, hogy számos esetben még pozitív meglepetés is ért az új helyen.
Ilyen volt például a kötelező munkavédelmi oktatás. Mondanom sem kell, hogy mire voltam felkészülve, egyébként nem egyedül én, hanem szinte az összes új belépő kolléga, akik velem együtt érkeztek a nagy terembe az oktatás napján. Mindenki dupla kávéval, újsággal, könyvvel, teljesen töltött telefonnal és egyéb eszközökkel érkeztek annak reményében, hogy ezekkel sikerül majd túlélni az unalmas napot, kellemetlen elalvás alatti fejbiccentések nélkül. Csalódnunk kellett azonban, mert el kell mondjam, hogy ez volt életem egyik legérdekesebb munkavédelmi területen eltöltött oktatási napja. Valóban elmondott az oktató mindent, amit tudni kell az épületről, az irodákról, az egyes veszélyesebb területekről, menekülési útvonalakról egyaránt. Felvázolta szinte az összes olyan szituációt, és az abban elvárt magatartást és cselekvést, ami érhet minket az irodaházban, a munkánk során. Egy pillanatra sem volt szükségem sem könyvre, sem újságra vagy más eszközre, mert valóban érdekfeszítő és hasznos volt az előadás és oktatás. Meglepetésként ért, nem is győztem másnap mesélni ismerősnek és kollégának egyaránt.